Jakab 3:1-12

Jakab 3,1-12

1 Atyámfiai, ne váljatok sokan tanítóvá, hiszen tudjátok, hogy súlyosabb ítéletben lesz részünk. 2 Mert sokat vétkezünk mindnyájan: de ha valaki beszédében nem vétkezik, az tökéletes ember, meg tudja fékezni az egész testét. 3 Ha a lovak szájába zablát vetünk, hogy engedelmeskedjenek nekünk, egész testüket irányíthatjuk. 4 Íme, a hajókat, bármilyen nagyok, és bármilyen erős szelek hajtják is őket, egy egész kis kormányrúddal oda lehet irányítani, ahová a kormányos akarja. 5 Ugyanígy a nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat: 6 a nyelv is tűz, a gonoszság egész világa. Olyan a nyelv tagjaink között, hogy egész testünket beszennyezi, és lángba borítja egész életünket, miközben maga is lángba borul a gyehenna tüzétől. 7 Mindenfajta vadállat és madár, csúszómászó és tengeri állat megszelídíthető: meg is szelídíti az ember; 8 a nyelvet azonban az emberek közül senki sem tudja megszelídíteni, fékezhetetlenül gonosz az, telve halálos méreggel. 9 Ezzel áldjuk az Urat és Atyát, és ezzel átkozzuk az Isten hasonlatosságára teremtett embereket: 10 ugyanabból a szájból jön ki az áldás és az átok. Testvéreim, nem kellene ennek így lennie. 11 Vajon a forrás ugyanabból a nyílásból árasztja-e az édes és a keserű vizet? 12 Avagy teremhet-e, testvéreim, a füge olajbogyót, és a szőlő fügét? Sós forrás sem adhat édes vizet.

1. Ki a tanító?
• Ne váljatok sokan tanítókká (Jakab) ↔ ne hívassátok magatokat tanítóknak (Jézus; Máté 23,10) ↔ mindannyiótoknak tanítóknak kellene lennetek (Zsidók 5,12). Hööö?
Senki vagy nem sokan vagy mindenki?
• Nem sokan: Gyülekezeti funkcióként nem mindenki kapta feladatul a tanítást: nem a mi dolgunk eldönteni, ki az, hanem Isten ad erre ajándékot, ő jelöli ki, a gyülekezet csak felismeri
• Ha valaki mindenáron tanító akar lenne, akkor általában jobb, ha nem lesz az. Ha valaki az ítélet elkerülése miatt nem lesz tanító, akkor jobb, hogy nem lett az.
• Senki: Tudunk kell, hogy valójában csak egy Tanító van, Jézus, és a gyülekezeti tanítók (vagy bárki más) csak az ő tanítását adhatják tovább.
• Valóban csak Jézus tanítását adják/adjuk tovább? Mennyire keveredik a tanítás saját gondolatainkkal, elképzeléseinkkel? Valamennyire biztosan → a Tanítóhoz kell járulnunk mindannyiunknak, hogy megítélhessük, mi az, ami valóban tőle származik.
• Mindenki: DE mindenkinek tanítónak kell lennie: mindannyiunknak Isten élő igéjét kell szólnunk, mindannyiunkból szólnia kell a bennünk élő Krisztusnak a hétköznapokban (is). Folyamatosan Krisztusnak kell szólnia rajtunk keresztül.
• Nagyobb feladat, nagyobb felelősség („A nagy erő nagy felelősséggel jár.” – Pókember). Tálentumok.
• Nagyobb ítélet, ha nem (vagy nem csak) azt mondja, amit Istentől hall (vö. Jézus: én csak azt mondom, amit az Atyától hallok).
• Ne vedd szádra hiába az Isten nevét: ne akarjunk mindig Istenre hivatkozni, ha másokkal beszélünk, nehogy a saját véleményünk tulajdonítsuk Istennek. Ne akarjunk mindig tanítani másokat, mert nagyobb ítélet, ha Istennek tulajdonítjuk a saját szavunkat.

2. Tökéletesség a beszéd (hiánya) által?
• Tökéletes: költői túlzás (ne szóval szeressünk – 1János 3,18). Jakab 2,16: nem elég a beszéd.
• Nehogy valaki azt gondolja, ha csak a cselekedetek számítanak, akkor mindegy, mit beszélünk. Ellensúlyozza/kiegészíti az előző részben írtakat.
• Szeresd Istent: Isten szavát adjuk csak tovább, csak azt mondjuk, amire a Szent Szellem inspirál – így jelenik meg beszédünkben az Istennek való engedelmesség, Isten szeretete.
• Szeresd felebarátod, mint önmagad: 9. vers – úgy beszéljünk másokkal, ahogy szeretnénk, hogy velünk is beszéljenek (atyánkkal, anyánkkal, testvérünkkel). Úgy beszéljünk másokkal, ahogy Istenhez is szólnánk?
• A szív teljességéből szól a száj – ugyanúgy, ahogy a hit cselekedetekkel jár, a „tökéletes” cselekvés tökéletes beszéddel is jár. A tökéletes beszéd a tökéletesség jele. (Lukács 6, 43-45)
• Nyelv mint a gonoszság forrása: tűz; halálos méreg (kígyó); megszelídíthetetlen (Zsolt 16,27; 120,2-4; 140,4) – DE csak akkor, ha nem kontrolláljuk; ha ezzel átkozzuk az embereket (Péld 12,18; 13,3; Zsolt 39,2)
• Nyelv mint semleges/pozitív eszköz a test irányítására: zabla; kormány: ha meg tudjuk fékezni, ha van önuralmunk, akkor nem feltétlen lesz a „gonoszság forrása”. Gyakori hasonlatok: kis rész egy nagy egészet tud irányítani. (Példabeszédek 18,4; 18,20; 25,11)
• Tudjuk-e irányítani? Meg tudjuk szelídíteni? Minden esetben meg tudjuk fékezni nyelvünket? Vita hevében? Saját igazunk biztos tudatában?
• Magunktól biztosan nem, de Isten ebben is a segítségünkre van.
• Pozitív eredménye is lehet szavainknak, ha jól kormányozzuk nyelvünket.
• Talmud: „A szó olyan, mint a méh: méze és fullánkja van.”
• Példabeszédek 18, 20 Amit mond az ember, annak a gyümölcséből fog jóllakni a teste, és amit a beszéde terem, azzal kell jóllaknia. 21 Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi.
• Három szűrő a bölcs beszédhez: szeretet, igazság, hasznosság

3. Hogyan gondolunk másokra?
• Mit látunk másokban? Isten képmását vagy gyarló bűnöst? Átkozzuk az utóbbi miatt vagy „áldjuk” (áldjátok, akik átkoznak) az előző miatt?
• 1Mózes 1,27: Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette.
• 1János 4,20: Ha valaki azt mondja: „Szeretem Istent”, a testvérét viszont gyűlöli, az hazug, mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát.
• Szerethetjük úgy Istent, hogy nem szeretjük embertársainkat? Melyik akarok lenni: rossz forrás ↔ jó forrás?

---

1János 3,18: Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és igazsággal.

Példabeszédek 12,18 Van, akinek a fecsegése olyan, mint a tőrdöfés, a bölcsek nyelve pedig gyógyít.
Zsoltárok 16,27: A mihaszna ember gonoszul áskálódik, és ajka olyan, mint a perzselő tűz.
Zsoltárok 39,2: Ezt határoztam: vigyázok szavaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel, megzabolázom számat, ha gonosz ember kerül elém.

Zsoltárok 120,2-4: Uram, ments meg engem a hazug ajkaktól és a csalárd nyelvtől! 3 Mit érdemelsz, mit fogsz majd kapni, te csalárd nyelv? 4 A hős hegyes nyilait rekettye parazsával!
Zsoltárok 140,2-4: 2 Ments meg, Uram, a gonosz emberektől, oltalmazz meg az erőszakos emberektől, 3 akik rosszat terveznek szívükben, mindennap háborúságot szítanak! 4 Nyelvük éles, mint a kígyóé, viperaméreg van ajkukon.

Példabeszédek 25,11 Mint az aranyalmák ezüsttányérokon, éppen olyan a szó, amit jókor mondanak. 12Mint az aranygyűrű, s mint az arany ékszer, olyan a bölcs tanító a szófogadó fülnek.
Példabeszédek 18,4 Mély víz az ember szájának beszéde, áradó patak, bölcsesség forrása

Lukács 6,43-45: Nem jó fa az, amely rossz gyümölcsöt terem, és ugyanúgy nem rossz fa az, amely jó gyümölcsöt terem. 44 Mert minden fát a maga gyümölcséről ismernek meg. Hiszen tüskebokorról nem szednek fügét, csipkebokorról sem szüretelnek szőlőt. 45 A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, a gonosz ember pedig a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.

1 Korinthus 13,4 (parafrázis): A tökéletes nyelv nem siet a szólásra, türelmesen vár, csak jóságos szavakat mond; a tökéletes nyelvet nem hagyja el irigy szó, a tökéletes nyelv nem kérkedik, nem dicsőíti magát. 5 Nem szól bántóan, nem ecseteli a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. 6 Nem ecseteli órákig a hamisságot, de hosszasan örvendezik az igazságon. 7 Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.